Mentes Mátyás: Amorf szakadékod
Amorf szakadékod

Amorf szándékod keserű múltat takar.
Hangulatod tékozlod,
Azt hiszed, ettől maradsz fiatal.
Kanyarjaid százhússzal mindig bevetted,
Titkos vágyad volt, hogy egyik lesz a veszted.

Ne nézzen rád senki,
Tartsanak tőled undorral,
És értetlenül állsz
Tomboló indulattal.

Koronád könnyekből,
Mit még gyerekként sírtál ki,
Hogy voltál, esetleg még vagy,
De rád direkt nem emlékszik senki.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.