Nagy Csaba: Eltemetve
Eltemetve

Rettentő sikoly tör utat a komor éjszakán,
Mikor az ifjú feleség, látja férje lelkét eltávozván,
Testéből
S folyik vére duzzadó ereiből.
Halál kering s az élet mulandóvá válik,
s e kép kíséri sorsukat mindmáig.

Majd egy dal szárnyra kél
megtörve a csendet,
s ringatja a temetőket.
E ritmus nem vidám, sőt felettébb szomorú,
a temetőkben most rengeteg a díszes koszorú.

Egy sírbolt melyen nem áll név,
és egy gyönyörű virágszál siratja szerelmét.
Majd az esőcseppek vad táncát figyelvén,
elgondolkozik ő maga is szörnyű tettén.

Sírva fakad, ekkor az esőt derű váltja fel,
mert tudja szerelme oda fentről máig figyel,
majd a napfény napsugara borít be eget, s földet,
s tudja, hogy békére csak itt lelhet.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.