Dudás Krisztina: Nincs hitem
Nincs hitem

Szerettem réges régen
Volt kiben hinnem, élnem
Mára megtörtem teljesen
Mert naív ostoba volt a vérem
Hogy ideje idáig süllyedtem
Megaláztak többen mégis tűrtem
Eltűnt az össz fény a lelkemben
Elmúlt fájón szép emberségem
Gátjaim mind kiszakadtak
Szemeim sírástól elapadtak
Nincs sehol reményem senkiben
Elhagyott a világ s a szerencse
Nincs más csak öreg fáradt testem
Megfagyott a könny az arcomon
Szilárd lett szívem mint a "kárhozot."
3392
lambrozett - 2014. június 13. 20:24:54

A gondolatok nagyon "fogósak", de picit (szerintem) kevésbé jól vannak összefogva, bocsáss meg a véleményemért. (a legvégén a kárhozot szó elütés lehet, inkább kárhozott) Szeretettel voltam. Smile Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.