Nagy Csaba: Az isteni lábbeli mítosza (2014. július)
Az isteni lábbeli mítosza

Már egy ideje Kronosz uralta az eget és a földet,
amikor fia Zeusz megszületett.
Anyja elrejtette e csöppséget,
mert apjuk fölfalta eddig mindet.
Félt, hogy megfosztják majd egyszer trónjától,
és a hatalmat kikapják markából.
Ő is így tett egykoron régen,
mikor bosszút állt Uranoszon, az Égen.
De Rheia sajnálta újszülött gyermekét,
ezért félre tette eddigi félelmét.
Követ pólyázott be inkább helyette.
ezt tette aggódva elébe.
A titán nem vette észre eme csalást,
és megnyugodva folytatta az uralkodást.
Így hát anyja megszoptatta,
és sietve Gaiajának adta.
Ida, Adraszteiés és Melissza nimfa nevelte,
egy eldugott barlangban Amelita a tejével etette.
Őrizetére a Kürészeket állították, ha véletlenül elsírta magát,
olyan lármát csaptak, hogy elnyomják annak hangját.
Mikor ifjúvá serdült megtudta testvérei sorsát,
haragra gerjedt, és egy csínyre szánta el magát.
A mit sem sejtő titán poharába, titokban erős mérget tett,
aki kiöklendezte a leendő isteneket.
Ezt követve ellene fordult, és kérte bátyait,
mert nem tűrte tovább a Kronosz szabályait,
szerette volna, ha támogatják őt e harcban,
míg nővéreit elhelyezi biztonságban.

Felkészülve hadat üzent apjának,
úgy gondolta, új vezetőség kell a birodalmának,
segítségére siető titánok, visszaszorítanák hamar fiait,
egészen az Olümposz hegy határáig.
Gaia segíteni akart unokáin, ezért cselhez folyamodott,
fiára mikor trónján ült mély álmot bocsátott.
Elvette tőle az arany sarut melyben rejlett a dicsősége,
Zeusznak adta, ezzel hatalmasra nőt a tekintélye.
E lábbeli oly gyönyörűséges volt,
nem volt se kopott, s nem volt rajta folt.
Két oldalt a titánok dicső tetteivel volt díszítve,
s a saru eleje pedig akkantusz levekkel volt ékesítve.
Azonban egy idő elteltével a titánok között viszály tört ki,
nem volt, aki Kronosz nézeteit ossza, talán már senki,
s így átpártoltak Zeusz, a fenséges oldalára,
ezzel jelentősen a lázadók helyzetén javítva.

Ókeanosz is átpártolt, ki a világon körbefolyó hatalmas folyó,
nem volt titán, mi ily erőhöz hasonló.
Hatalmas segítség lett így a nagy háborúban,
és segítetté az ifjút a lázadásában.

Iapetosz, Koiosz és Kriosz maradt csak hűségesen uruk oldalán,
remélték, hogy megtudják, menteni mondván,
idősebbek és erősebbek az ellenfeleiknél,
és így Kronosz mellé álltak a küzdelmeknél.
A harc már tíz éve folyt, de győzelmet még egyik fél sem tudott kivívni,
így már–már Zeusz kezdett a győzelemről lemondani.
Míg nem Gaia tanácsára felhozta szörnyűséges fiait a Tartaroszból,
a fogságba zárt Hekatonheriereket, küklópszokat, hogy segítsék ki e bajból.
És hálából Zeusznak pusztító villámokat,
Poszeidónnak háromágú szigonyt, Hádésznak pedig láthatatlan sisakot kovácsoltak,
Szövetségeseivel, és fegyvereikkel győzelmet arattak,
Kronoszt, és csatlósait Tartaroszba zárta, az akkori Titánokat.
Hogy-e béke, tartós maradjon, Zeusz úgy döntött, hogy osszák fel inkább a világot,
Poszeidón kapta a hatalmas tengert, Hádész a sötét alvilágot,
S Zeusz a kék égben maradt,
s az uralkodása menten el is kezdődött.
Miután elfoglalta jogos helyét az Olümposzon,
elindult feleséget keresni a nagyvilágban,
Métisz lett az első választása, kitől jött egy nem várt pofon,
mert nem szerette volna, hogy Zeuszt korlátozza a hatalmában.
Egy ideig próbált neki ellenállni,
mivel nem fogadta örömmel Zeusz szerelmét,
de később kénytelen volt kötélnek állni,
mert Zeusz nem fékezte heves érzelmét.
Miután Zeusz kimutatta szerelmét,
S magáévá tette Métiszt,
Majd új ara után nézett,
S ez a választás a szépséges Hérára, esett.
Megbeszélték találkoznak egy fánál,
az úgy nevezett a szerelmesek lombjánál.
megtörtént minek meg kellett történnie,
s így lett Héra Zeusz felesége.
Miután haza sietett,
tekintete lábára esett,
s már rémülten látta,
hogy saruja eltűnt, s nem találta.
Majd gondolkozni kezdett,
S rájött, hogy minden bizonnyal a fa tövébe lehet.
Majd visszament, s Héra odaadta neki
S cserébe Zeusz megígérte, hogy feleségül veszi.
A nagy esküvő után Zeusz azon nem pihenhetett,
mert újabb lázadás következett.
Felesége az új zsarnok ellen összeesküvést szervezett,
de a százkezű Briareósz, legfőbb isten segítségére sietett.

S iszonyatos külsejével megrémítette a főisten ellenségeit,
a lázadók fejet hajtottak ismét megint.
Így lett Briareósz, Pószeidón egyik lányának férje,
S Zeusz legnagyobb kegyeltje.
E Földanya szülte szörnyeteg, aki oly hatalmas erővel felruházta,
s lett, majd akit az új nemzedék szolgálatába állította.
Akik megteremtették a világ szabályos rendjét,
s Zeusz lett ki megszabta mindennek helyét.
A Nagy Mennydörgő lemondott utólag lábbelijéről,
s ahol lezárult a titánok harca otthagyta, mint emléket.
A saru hiánya nem fosztotta meg tekintélyétől,
de ez az isteni tárgy maga köré vonzotta az embereket.

Főleg egy szegény cipészt, aki elmélkedett a látottakon,
magához, vette és elgondolkozott a furcsa formákon.
Mily nagyszerű dolgot talált, ami boldoggá tette,
és a sarut nyomban lábára vette.

Elcsodálkozott milyen könnyed és kényelmes,
olyan, amit ő elkészíteni nem képes.
Hát azon-nyomban munkának is látott,
lehet a jövőben majd hasonlót alkot.

Családi örökség lett, az apa fiának adta,
hogy majd folytassa ott ahol ő abba hagyta.
Sikerült is neki, később Pannónia lett e föld neve,
és a család a becses tárgyat napjainkig megőrizte.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.