Nagy Csaba: Angyal
Angyal

Angyali érintésedtől, még mindig megborzongok,
s ha meglátlak, szívem még oly hevesen dobog,
mikor rám nézel csillogó smaragzöld szemeiddel,
akkor egy őrült érzés tölt el.

Angyal vagy ki az isteni mennyből alászállottál,
s lelkemet vad szerelmes csókkal árasztottál,
olyan vagy akár a legpusztítóbb orkán,
ki segíteni próbál bűnös lelkemen itt a pokol tornácán.

Bár az énem oly elveszett, s becstelen,
te vagy kiben bízhatom e földi pokolba’ kincsem!
Tudom, szeretsz, ezt hiszem is,
bennem lélekvesztő kétely van mégis…

Te vagy ki az írásaim egyetlen múzsája,
s csókod égető lelkemnek oly tiszta vigasza,
ha te nem állnál mellettem a zűrzavarban,
bizton egyedül maradnék a sötét reménytelen kamrában.

Te vagy szívem rozsda ette kulcsának őrzője,
látlak fák lombján tovafutó felhőkben,
mosolyod nem feledhető ugyan minek,
hisz te vagy nekem a vég és a kezdet.
4694
Rzsike - 2014. július 15. 06:57:10

Vigyázz nagyon a múzsádra!Rzsike

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.