Mentes Mátyás: A nappaliban ébredt
A nappaliban ébredt

A nappaliban ébredt,
Hasa belül bizsergett,
Szemeit lehunyva tartotta,
A jobb lábén érezte meg a kezet.

A házakkal kerített udvar csendesen telt meg fénnyel,
A levegő nem mozdult,
Sugarak tömege toporgott,
És mind egyszerre egy irányba fordult.

Egy túllocsolt virág cserepéből,
Szivárgott a bő víz.
A szobában egyedül ébredő,
A kinti kanapéra jött, hogy
Megmaradjon úgy, ahogy előtte tervezték a jövőt.

És végre valami megremegett.
Mosoly nélkül egyetértésbe süllyedtek.
A virág tálja alól a vizet feltörölték.
S hiába az éjjel külön aludtak,
Még mindig egymást szerették.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.