Nagy Csaba: Esik...
Esik...

Az esőcseppek vad táncot járnak,
a bús komor ablakon,
s borús könnycsepp gördül arcomon.

Felettem az istenek villámai cikáznak,
s elvágják hangos zaját a rohanó világnak.

Csak a pergést hallom,
ami épp úgy szól, mint basszus a jól hangolt dobon.

Ködfátyol borul az elcsendesedett tetőkre,
s a nap se süt le bársonyos testünkre.

Gonosz az idő, szél tépi a fákat,
nehéz eső mossa lelkünket a mának…
3392
lambrozett - 2014. augusztus 02. 22:56:00

Szia. Smile Az utolsó két sor is elég lett volna. Wink Nagyjából összefoglalja az előtte lévőket (mely sorok kissé ziláltak) frappánsan, remekül. Üdv. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.