Mentes Mátyás: A világ ócska ágyneműben virraszt
A világ ócska ágyneműben virraszt

A világ ócska ágyneműben virraszt.
És még az éjszakától remél vigaszt,
Hajnalra kimerül, és ami ébren tartotta,
Ócska siráma jobb létre szenderül.
Hiszen másnap az asztalra új akta kerül,
És keserű csillag vonja el szép szemét az életről,
Amiben együtt heverhettünk volna tovább,
Mert hittem, hogy a valódi forróság,
Délibáb parazsa elvakít.
Szeress, de álmodba és valódba ne remélj.
Mert repedt a hajlam,
Könnyét ha hallja,
Potyog a mélybe,
És tócsában csattan,
Körülötte gyűrűk,
alatta őrült magam, még tombol.
Majd harsányat köp,
És egyből dorombol.
Szívem nem herdálhat finom morzsákat,
Melyek képessé tesznek arra, hogy szeressem benned azokat,
Amikkel előidézed a kimondhatatlanokat.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.