Nagy Csaba: Oly közel...
Oly közel...

a Vég közeledik. Az erdő fái fejüket hűtik,
szívüket a hideg mardossa…

Sétám is közéjük vezet,
és szívem vélük kesereg.

Sűrű sötét utakon kanyargok,
az erdő mélabús fái közt járok,

vén tölgynek hajtom fejem,
s eltűnődök kósza életemen.

A komor mába tekintek,
s csak figyelem, hogyan száll a képzelet,

sóvárgó lényem csak itt lelhet békére,
e fa tövében, mely a nyugalom szigete.

A reményt keresvén, kit eddig nem találtam,
pedig ezért jártam úttalan utam,

bárhogyan is kerestem…
s lassan hiába valónak véltem gyönge létem.

Oly hamar elillant a lelkemből minden:
ami szép és jó volt, s testem,
korhadt ágként az elmúlásnak behódolt…
4878
csabi6669 - 2014. augusztus 24. 19:04:14

Nem adom és köszönöm Smile

498
kovesdiferencne - 2014. augusztus 05. 19:06:49

Kedves Csaba!
Ne add meg magad! Szép az élet, nekem hidd el!
Keresd a szépet, az örömet! Szerezz másnak is
boldogságot! Együtt örülni dupla öröm!!!
Szeretettel:K.Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.