Nagy Csaba: Messze szállnék...
Messze szállnék...

Göndör fürtjeimen
megcsillan a tündöklő égi fény:
ez a remény.
Én szelíden szállnék
az ég fátyolos- fellegébe,
az idő és káprázat erdejébe.
Idegen tájakra repülnék
patakok mezők felett,
beleborzong a zord hegy
s megpihen
a lágyan hulló esőcsepp,
mikor arcomról
csendben földre hull egy könnycsepp.
Messzebb csak én lennék,
de mégis
hív édes múzsám hangja,
befogván fülem,
hisz ott van ő,
minden egyes szívverésben.
4878
csabi6669 - 2014. augusztus 24. 19:02:15

Köszönöm szépen igyekszem Smile

3392
lambrozett - 2014. augusztus 14. 20:05:09

Szépet írtál, békéset, lecsendesedettet. Smile Üdv. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.