Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.24. 06:08
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Coffee cup Rose

2019.07.24. 00:13
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 21:59
Töröltem az egyik feltöltést Tibor.

2019.07.23. 16:38
Józsi ! A monsoon c. vers kétszer lett feltéve,kérlek törőld az egyiket Köszönettel Tibor ( Mirage )

2019.07.23. 14:05
Ragyogó, szép napot! In Love

2019.07.23. 12:54
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.23. 08:51
Szép napot kívánok mindenkinek!!!

2019.07.23. 07:05
Jó reggelt Mindenkinek Smile

2019.07.23. 07:04
Kedves Józsi! Köszönöm szépen a feltöltést! Szép napot kívanok: Kata Smile

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Mentes Mátyás: Harang nélkül
Harang nélkül

Harang nélkül borul fénybe,
A hosszú utca túlsó széle.
Nem riadnak föl az apácák sarki házukban.
Lassan duruzsolnak a falak és a vasrácsok,
Finom melegtől áthatva ölelik az ablakokat kívülről,
Buggyos, lógó hasukkal,
Amit talán egy istenfélő kovács kalapált nekik,
Ez előtt jó sokkal.

Kertjüket belülről némán nézik,
Napi teendőiket magukban számolják,
Imáikkal menteni próbálják,
Istentől, istennek
Az általa teremtett világát.

Az étkezőben vannak.

Az egyikük, ki már vén, és lassan csoszog,
A többiekhez képest alig evett,
Az évek toltak a vállára,
Tapasztalatból kevert,
Számára elegendő bölcseletet.

És ugyanez a cél, mint példakép,
motoszkál a körben ülő fiatalabbak szívében,
Hosszú évek híján gondolataik még rendezetlenül állnak,
Viszont türelmük és hitük mértéktelen.

Azonban egyikük még semennyire nem nyúlt tányérjához.
Bűntudata magasztos, kiemeli az ebédlőből,
És a többi némán irigyli,
Hogy van neki miért vezekelni.

Viszont én is láttam miért.
És talán egy egész házsor látta,
Egy esti ok, amiért a táplálékát testétől megvonta,
Hogy sötét utcákon lépkedett,
És közben pedig egy férfi kísérte haza.

A zárda kapujában,
hosszan nézték egymást tüzesen,
felettük némán lógtak a pocakos vasrácsok
az ablakkereteken.

Ajkuk összeért,
És a sarkon igazi szenvedély ragyogott.
A lány gesztenyebarna haján,
Ami a kalapja alól,
A derekáig lógott.

A percek ekkor,
Számukra talán,
Hosszúra nyúltak,
A zárda ablakai,
Öreg függönyeikkel,
Szürkén hunyorogtak,

Majd a hatalmas,
Diófa kapu,
Résnyire kitárult,
A lány eltűnt mögötte,
A férfi még állt egy darabig
Aztán távozott sietve.

Nem volt ő magasztos nővér,
Valójában csak egy csupa szív lány,
Szerelemtől nem fogyott a reggelije,
Hidegen csillogó tányérján.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.