Mentes Mátyás: Az égen
Az égen

Az égen lassan,
Csillagokat virágzik az éjszaka.
Némán feszül egymásnak,
Két ismeretlen indulat.
Kölcsönös pillantásuk
Keservesen izzó,
Lassú fájdalmas rángássá olvad,
Mindent elvesztenek,
Ha együtt várják meg a holdat.

Még is tovább maradnak,
Ez már játék.
Mindegyikük türelmes,
És az bíztatja a szenvedélyük,
Hogy egyikük se lehet győztes.

Tücskök ciripelnek,
Zsibong a meleg, márvány levegő,
Elszakadtak már a láncok,
És nem tudják, hogy zuhannak,
És nyeli őket az éjszaka,
A szakadék, a sötét,
A nevető.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.