Nagy Csaba: Könnyezek
Könnyezek

Borús
az ég felettem
és én csak ülök
a hűs ligetben,
s várok, hogy süssön a nap,
míg a villámok cikáznak.

Mennydörgés
rázza meg a lelkemet,
csendesen szunnyad a táj,
felkiáltván az égre:
csak várj
eső könnye áztatja a földet.

Nincs, mi beragyogjon
s bánatos lelkemre gyógyírt
hozzon:
Nincs menekvés,
egyedül vagyok,
mégis reményeim a csillagok.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.