Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 9
» Online tagok: 1
Szaipne Kiss Maria
Antal Zsolt: Árnyjáték 2. (utolsó felvonás) (2014. szeptember)
Árnyjáték 2. (utolsó felvonás)

Hamarosan éjfélt üt a sötét torony rendje,
az előadásra vár ki él, s ki volt már eltemetve.
Oszlopok állnak romokban, magányos sorban,
láttak már szülni kutyát vértől nedves hóban.
Denevérek csüngnek éhesen a vízköpők peremén,
mint lámpások hajdan, karácsony ünnepén.
Bűzös sártól ragadó bőrű hitvány alak,
tolakodva nyomul, botlik, s nem ritkán szakad.
– Volt miért küzdeni! – ordítja némán,
bejutva az ajtón, taposták egy téglán.
Visítva, kacagva özönlik be a sereg,
nyílik az ajtó dupla szárnya:
– Tessék, csak lassan, egymást ne öljük meg!
Vigyorogva támaszkodik a pénztáros,
néhány foga, keze és feje hiányos.
Lehelete nem taszít el senki lelket,
hisz ők, az antik játékra jegyet leltek.
Mikor helyét mindenki megleli,
a műsort konferanszié vezeti.
Némaságtól hangos a függöny, s minden,
az utolsó felvonás kezdődik innen.
Nyikorogva sóhajt fel egy szék karfája,
felpuffadt súlytól fullasztja asztmája.
Vöröslő kárpit a falakon bíborrá váltott,
recsegő porondon csüggedő bábok, s álnok.
Matt fényben tűnik fel hat piros lepel,
rojtos ruhájuk foszlányokban hever.
Nem sejti senki mi rejlik alattuk,
zörgő csontok, s kriptából jött hantjuk.
Fátyolos arcokba rejtett ájtatos vigyor,
ki tudja miért él, hol és mikor.
Egynek közülük nem rest a teste,
fegyvert rántva szánja - bánja,
– magányát háta mögé vágva –,
tüzel egyszer, kétszer, majd harmadjára látja,
hogy a színpadi arának vízszintes a párja.
Most bíborból árnyallik vörösbe a cirádás anyag,
hullámzó függönyből, csak hamuba sült por marad.
Bódult füttyögéstől hangzik a publikum szele,
tombolva ordítja erejét, a tenyerek szelleme.
Hirtelen csendesül e szörnyű látomás,
a páholyból sincs költői, szólító szájalás.
Egyszerre szusszan a bomló tüdők lelke,
Jeges párában úszik a terem szegmense.
Ócska kádnak lefolyóján izzadó zuhatag,
vérrel festő csiborok közt, mocsár és hulla-szag.
Egy alak nyúlik el könyöklőn a kádnak szélén,
feje vigyorog lábai közt, egy szál lévén.
Kocsányon lógó szemeit szálka szúrja,
rothadó állkapcsával tépi újra és újra.
Zajt hall kintről, egy árny megy el mellette,
agyával emeli kalapját, sikítva s nevetve.
Éjfélt cseng egy rozsdától mart vekker,
mely korhadt öltöző asztaláról kelt fel.
Minden néző hallgatag tükrével néz szembe,
ki nem látja meg magát, az énjét elfeledte.
Sziluettek csüngnek, csak úgy gazdájukon lógva,
vállukat átölelve, a hörgőn hívó szóra.
Fagyos szertárban álló meztelen babák,
parókájuk fedi le, hegedűjük dalát.
Hangtalanul csendül fel odébb egy szonáta,
– A gyilkos köztünk van! – sírja egy apáca.
– Nem él már sokáig ő sem! –
Kéz nyugszik nyakán fojtón, s kesztyűsen.
Puha ajkak közt cigaretta lángja lobban,
a vöröslő szépség szemei nem égnek már jobban.
Keresztbe tett lábainak végén tűsarkú cipellő,
hangtalanul illan parfümje, mint illatos erdő - felhő.
Reszkető combjának vadító villanása,
tekintetet vonz, kinek van lyuk, min lássa.
Halott mind, kiben él a csöppnyi remény,
a színpad fölött bújik meg, egy rusnyán romlott görény.
Hisztérikus rohamra indul a torz tömeg,
a gúnyos vigyortól bűzlő lelkeket menti meg.
Véresen szivárgó tócsáktól alig - alig nedves,
a porond, a nézőtér és minden ami kedves.
Tamtam dobot üt kinek szíve még szakad,
a fényekben tündöklő árnyjáték alatt.
3933
vadvirag47 - 2014. szeptember 03. 10:07:29

...hát, bevallom nem jutottam a végére... fárasztott. Igen bonyolult sorok, olyan kavalkád, melyben eltéved az elme, és elfárad a szív. Nem tündöklik ki a sok mondanivalóból
a lényeg. Pedig tömörítve, kiemelve a legfontosabb üzenetet, biztos ütős, magkapóbb lett volna...mert van benne "ráció".
Vadvirág

4465
Janna - 2014. szeptember 03. 07:06:50

Újra kell, hogy olvassalak, de a vége megmaradt:
"...a fényekben tündöklő árnyjáték alatt."
Modern -vámpír- videó.
Üdv: Janna

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.