Benke Mária: Alkonyat . éj . hajnal?
Alkonyat - éj - hajnal?

ALKONYODIK…
a természet szétteríti szürke fátyolát,
a Nap leveti a rózsaszín fényruhát…
A tájon elterül az est palástja,
beterít mindent az éj homálya…
Aludni tér növény, állat, s Ember,
feltámad a szél, álmodni nem mer.
Vihar kerekedik, a szél tépi a fák ágait,
ez meghatározza az ember álmait…

Várja már, hogy jöjjön a hajnal,
múljon el a vihar, ne járjon bajjal.
Az eső csak esik, el sem akar állni,
bokáig érő vízben lehet járkálni.
Vadgalambok az ágak közt összebújnak,
fáznak szegények, alig-alig búgnak.
A vihar miatt a rigók is csendesebbek,
ha elcsendesül a szél, kedvesebbek.
A hajnal szürke még fázós,
az ég szeme nagyon álmos.

A szürke hajnalt nem szeretem,
a kék égboltot keresem.
A komor időjárás mindent elborít,
a szél erős, virágot felborít…
Fázósan behúzom a nyakam,
bemegyek a lakásba hamar,
egy dallamfoszlányt dúdolok:
„Márciusban minden oly csodás
Hamarosan kinyílnak az orgonák…”

Vecsés, 2010. március 7.
4950
Benke Maria - 2014. szeptember 12. 18:04:53

Drága Viola! Nagyon köszönöm a kedvességedet, remélem holnap /szombaton/ találkozunk Pesten az antológia átadáson...örülnék neki nagyon. öleléssel: Marcsi

277
farkas viola - 2014. szeptember 12. 10:27:38

Kedves Mária!
Csodálattal olvastam versed. Pont mostanra illik, pedig régebben írtad. Most ősz van, és kinyíltak az orgonák, tegnap láttam a Híradóban.
Fogadd köszöntésemet NÉVNAPOD alkalmából.
Szeretettel: Viola RoseRoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.