Nagy Csaba: Mikor rám talált...
Mikor rám talált...

Tegnap magamra maradtam,
s szívem darabkáit roskadozva vittem,
hangtalan néma öleléssel,
magadhoz ragadtál: szerelem.

Nem dicső zsoltárokkal,
hanem jött csendes öleléssel,
nem jött lángoló, tüzes nappalon,
de zavarodott, háborgó éjjel.

Néztelek, vak öntelt szemeimmel.
megingott bátorságom,
de Őt, a csodást, az elképzelhetetlent,
mindörökké látom.

És legújabb versem: Kozák Mari egyik verse ihlette eme versemet.
4878
csabi6669 - 2014. december 10. 23:41:53

Köszönöm igaz Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.