Nagy Csaba: Múló pillanat...
Múló pillanat...

…magány csörren az üvegen,
magamra hagytál gyönyörű szerelem,
reszkető sötétség ül a falakon,
üresség örökké velem marad utamon.

…végig csak ember szeretnék maradni,
s a bánatos kételyeket tovaűzni,
örök tüzet meglelni,
mely a kihűlt szíveket melegíti.

…csak bátran előre menni,
s a múltba nem nézni,
éjszakánként hangosan kacagni,
s jókedvűen, szabadon a fellegeken siklani.

…csak vad álmokat kergetni,
s így tiszta lénnyé válni,
ki őszinte szívvel igazán szeret,
s kedvesével boldog is lehet.

…magány csörren az üvegen,
magamra hagytál gyönyörű szerelem,
reszkető sötétség ül a falakon,
üresség örökké velem marad
utamon…utamon.
3392
lambrozett - 2014. október 02. 19:07:11

A keret fenséges, ám a köztük lévő sorok (szerintem) kissé elcsúsztak, úgy ritmikailag, mint tartalmilag. (s rengeteg a "ni-ni" Smile ) Üdvözlettel, további örömteli (netán kevés bánattal dúsított) alkotásokat kívánva: Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.