Nagy Csaba: Elcsépelt szavak… (2014. október)
Elcsépelt szavak…
/Ady tiszteletére/

Elkárhozott igék szakítják át,
az üdvösség és nyugalom gátját,
néma háborgó ember átkokat kiált.
Kárhozott a múlt, átkozott a kiválasztott,
elcsendesednek a fájó dallamok.
Üvöltő vad és elszánt ellenfelek,
egymásra szórt átokcseppek.
Mocsaras talajban haldoklik a maroknyi nemzet,
kétségbeesés, szitkozódás, megannyi gaz öli
a nyughatatlan lelket.
Ősi zsoltárok már nem szállanak a magasba,
torzult alakok, kik titulussal vannak ámítva.
Szétszakadt a nemzetek nemzete,
mely imádattal nyeli a sok szennyet.

írtam eme verset:
3933
vadvirag47 - 2014. október 03. 10:00:16

Tartalom van, de a ritmus, rímek dallamos csengése nekem hiányzik.
Olvass sokat, értő figyelemmel, hogy csiszolódjon stílusod.
V.V.Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.