Benke Mária: A sötétség hangjai...
A sötétség hangjai...

A táj fekete fátyolba öltözik,
sötétben a hang felerősödik.
Hangok, neszek mindenütt,
zaklatott lélek e helyütt…

Elmélázom az esti csendben
csillagok, utcai fények rendben.
A madarak lassan aludni térnek
az emberek sietve fázósan hazaérnek…

Zavar a sötétség, s minden zaj
egy motorzúgás is a sötétben felkavar.
Ilyenkor nem biztonságos,
az utcán járni nem ajánlatos.

Szaporázom lépteim, mielőbb hazaérjek,
neszek, zajok, madárhangok is elérnek.
Az égre felkúszik a holdvilág
ettől szebb lesz számomra a világ…

Vecsés, 2014. április 10.
4950
Benke Maria - 2014. október 28. 06:49:19

Köszönöm Zsermen...ez a vers az akkori pillanatnyi hangulatból született. üdv. Mária

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.