Mentes Mátyás: Reggeli fény
Reggeli fény

Reggeli fénytől lett,
Hajnalfoltos szemed fehérje,
Mert kínzó váddal kellett álmaid,
A valóság tűzforró tengerén elsüllyesztened.

Nem akartál hinni,
Tartozásaidat mérni,
Kerültél messziről,
És a magadtól megvont igazság ára,
Másoktól fájdalom,
És miközben kanyargó átok sarkán ültél,
Hagytad hadd ringasson tévhitbe az álom.

Körben a dolgok lassan kihűlnek.
Megmaradt szilánkjaival csendben hegedülnek,
Bús daluktól, ázott szagú hangjegyektől megvakulva,
Színes reményeid morzsái szédülnek.

Harangozni kezd a táj,
Nagy kilengve hosszú nyelvvel bólogat,
És hangosan kong az ürességtől,
Mert képzeleted lüktetéséből, szőtt képed felmorzsolódtak,
Miképpen te is, hogy nem oszthattad szét vádirataidat.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.