Benke Mária: A múlt...
A múlt...

Hazalátogattam!
Szülőfalum, kis ház, ahol születtem…
Nincs már meg, lebontották,
múlnak az évek felettem…
Megálltam!
Elgondolkodtam a gyermekkoron,
milyen is volt az élet egykoron?
Gondtalan, felhőtlen éltük az Életet,
nem vettük észre a múló éveket…
Változik, fejlődik minden.
Állandó körforgás,
megállás nincsen.
„Rám köszönnek” élményeim,
szülőházam hűlt helye, s kételyeim…
Jó ez a fejlődés, változás?
Ki tudja, megállíthatatlan e körforgás!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.