Tücsyke: Október
Október

Fáradtnak tűnik a reggel,
Rég láttam ilyen lustának.
A nap is nehezen ébred fel,
Nehezére esik a szolgálat.

Ködfoltokat látok és a leheletem,
Taposom a fehér, dér takarta füvet.
Ősz megérkeztél érezlek lelkemben,
Elnyomod végleg a nyár hagyta tüzet.

A tarka leveleken kívül nem vagy szép,
Te megérkezel és meghal a természet.
A lombkoronákba egyre hidegebb szél tép,
Mindent lerombolsz mit a tavasz épített.

De várj csak, mintha kicsit tetszenél,
Mikor egy gyenge napsugár átmelenget.
Arcomon végigsimít a hűvös szél,
Október, szívembe beengedlek.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.