Tücsyke: Utazók vagyunk
Utazók vagyunk

Utazók vagyunk mi ketten az élet tengerén,
Vízre szálltunk mint kalózok két hajó fedélzetén.
Sok évente útjaink egybefonódnak,
S egymás mellé horgonyozzuk le a hajónkat.

De háborog a tenger, törik árboc, szakad vitorla,
S a víz a két kapitányt másfelé sodorja.
Az évek során sok ember utazott velünk együtt,
De az ismerős hajót mindmáig keressük.

Gondolatban egymásnál mindig ott vagyunk,
Haladunk szép lassan míg végül találkozunk.
Állunk a fedélzeten, torkunkban dobog szívünk,
De büszkék vagyunk, nem szólunk, csupán búcsút intünk.

Az idő telik, hánykolódunk, ringat a tenger,
Vajon egymás hajóját látjuk-e még egyszer?
Mi lehet az ok ami megmérgezte agyunk?
Egymásnak sose voltunk, mégis mindig vagyunk.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.