Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kasza Peter: Vágyakozás és az Óceán
Vágyakozás és az Óceán

I.

Jelzőfények egy elfeledett parton,
levelek egy rég elveszett otthonból,
mind visszhanggá válik bennem.

Ahol szép angyalok tanulnak repülni,
ahol szívtelen szerelmesek porrá válnak,
vezess oda még egyszer!

II.

Az utolsó hajó az Óceánon,
minden vágy nélkül.
A Bukott utolsó útja
a tökéletes rejtekhez,
minden kapitánnyal,
kik valaha tévútra tértek
a végtelen Óceánon.

Az utolsó hajnal az Óceánon,
minden érzelem nélkül.
Súgd meg merre tovább
a felkötött ember másnaposságában.
A hullámokon át
visszhangzik a befejezetlen szimfónia,
a végtelen Óceánon.

III.

Örökké tartó magány,
hívó szó a mélyből.

IV.

Egy szirén dala a csendességben
felfedi előtted setét költészetem.
Nyújtsd ki kezed a kulcsért, amit adok,
álmaim megnyílnak, ahogy elhajózom.

A holt gyermekek éjszakáján
nehéz megtartani a fakuló fénysugárt.
Földanya és Égatya közt
vándor hajózik, szív nélkül.

Mélységanya felfedi a világot bennem,
de titkom marad, amit látok,
figyelve a világ bukását,
hisz halott ember nem mesél.

Adj fel minden reményt,
a legvégső is eltűnt.
Amire mindig is vágytam,
a végső jóslat beteljesül.

V.

Az öreg tengerész utolsó dalát énekli a mélységnek,
s egy törött kagylóhéj hordja még emlékeim.
Énekeld az öreg dalt, hogy visszahozz engem,
hazahozz a végtelen sötétségből,
vissza a vén zátonyhoz, ahol egyszer hallottam a neved.
Szirének suttogtak és sellők hoztak el hozzám,
ahol az Éj szerelembe esett a Mélységgel,
ahol mindig is lenni akartam.

A mély, sötét csendben a csillagokat nézem,
egy holt világban, égő sebhelyekkel,
de szív nélkül a fájdalom is oda,
s az Álmodó képzelete végre beteljesül.
Ahogy a remény távoli vizekre evez,
egy álomban valami kegyetlent és vadat láttam.
A legsötétebb napon a sorsom felfedetik:
a Bukott az Ördög szarvától szenved majd,
s bennem újjá születik.
4992
kaszapeter - 2014. november 23. 20:28:00

Köszönöm Ica, nagyon kedves! Smile

3649
Oroszlan08 - 2014. november 23. 18:14:03

Kedves Péter!
Örülök, hogy olvashattam!
Szeretettel gratulálok: Ica

4992
kaszapeter - 2014. november 23. 13:03:44

Kedves Vali!

23 éves vagyok, nemrég kezdtem az írással foglalkozni, és még nem vagyok "felfedezve". Grin
Mindenesetre örülök, hogy tetszett a vers.

4993
Vali-mami - 2014. november 23. 00:08:11

Kedves Péter !

Nem ismerve ugyan a korodat,de olyan érzésem volt a vers olvasása közben,mint egy siheder,aki már kialakult,érett bölcsességgel született.
Ráadásul azt mondtam magamban....nem létezik,hogy ezt az embert még nem fedezték fel.
Nyugtass meg kérlek,hogy tévedek.
A törött kagylóhéj-ban valaha fájdalmasan igazgyöngy született.
Szép emlékeket rejthet a mélytengeri sötét.
Ráadásul ez a lelki vágyakozás.... a tudatra ébredés előtti ....őstengeri emlékezetre is utal.
A végtelen átlényegülése.
Mit mondjak még....döbbent csodálattal olvastalak.

Üdvözlettel:Vali m.

4992
kaszapeter - 2014. november 22. 21:00:51

Kedves Zsermen!

Ismét köszönöm a hozzászólást/kritikát, nagyon örülök, hogy tetszett. Smile

Üdv: Peti

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.