Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Hirth Éva: Fájdalom
Fájdalom

Nem tudom mi ez, nem értem?
Foglak, de nem érzem.
Nézlek, de nem látlak,
szeretném hallani, amit mondasz,
de nem hallak.

A lelkem, megfagyott bennem.
Azt hittem, ez nem történhet meg velem.
Fáradt vagyok, s gyenge,
nem kéne ennek így lennie.

Ülök, nézek meredten,
ki vagy te? Kérdezem csendben.
Ki vagy te? Aki összetörted a szívem.
Ki vagy te? Aki jéggé fagyasztottad a lelkem.

Nem ismerlek téged,
ez nem te vagy,
én téged így,
nem akarlak!

Őt a másikat akarom,
akit szerettem!
De félek,
őt már nem kaphatom meg.

Elillant-eltűnt, s te
itt maradtál, ha ő
nem jön vissza,
te miért maradnál?

Menj, utána szaladj!
Vidd el a fájdalmamat.
Vidd el ezt az ürességet belőlem,
hogy folytatni tudjam, az életem.
4991
bogyi - 2014. november 26. 09:59:43

Köszönöm igen én is így érzek!
Köszönöm,hogy olvastál,és a jó tanácsot!kedves Zelgitta!Smile

4005
zelgitta - 2014. november 26. 07:32:12

Ha kiírod magadból,az segít enyhíteni,feldolgozni a fájdalmat.
Írni kell,Éva😊

Szeretettel olvastalak,
B.

4991
bogyi - 2014. november 25. 09:46:04

Köszönöm kedves Viola!
Köszönöm,hogy olvastál!Rose

277
farkas viola - 2014. november 25. 07:27:51

Kedves Bogyi!
A szomorú fájdalom íratta Veled ezt a verset. Igen, akit szeretünk, felöltöztetjük az összes jó tulajdonsággal, amit mi szeretnénk elérni, kapni. Aztán a rózsaszín-köd elmúlik, és ott marad a csupasz valóság. Ez a csalódás és többnyire ebből áll az élet.
Az idő gyógyít, ki kell várni és tovább lépni. Türelem!
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.