Hirth Éva: Fájdalom
Fájdalom

Nem tudom mi ez, nem értem?
Foglak, de nem érzem.
Nézlek, de nem látlak,
szeretném hallani, amit mondasz,
de nem hallak.

A lelkem, megfagyott bennem.
Azt hittem, ez nem történhet meg velem.
Fáradt vagyok, s gyenge,
nem kéne ennek így lennie.

Ülök, nézek meredten,
ki vagy te? Kérdezem csendben.
Ki vagy te? Aki összetörted a szívem.
Ki vagy te? Aki jéggé fagyasztottad a lelkem.

Nem ismerlek téged,
ez nem te vagy,
én téged így,
nem akarlak!

Őt a másikat akarom,
akit szerettem!
De félek,
őt már nem kaphatom meg.

Elillant-eltűnt, s te
itt maradtál, ha ő
nem jön vissza,
te miért maradnál?

Menj, utána szaladj!
Vidd el a fájdalmamat.
Vidd el ezt az ürességet belőlem,
hogy folytatni tudjam, az életem.
4991
bogyi - 2014. november 26. 09:59:43

Köszönöm igen én is így érzek!
Köszönöm,hogy olvastál,és a jó tanácsot!kedves Zelgitta!Smile

4005
zelgitta - 2014. november 26. 07:32:12

Ha kiírod magadból,az segít enyhíteni,feldolgozni a fájdalmat.
Írni kell,Éva😊

Szeretettel olvastalak,
B.

4991
bogyi - 2014. november 25. 09:46:04

Köszönöm kedves Viola!
Köszönöm,hogy olvastál!Rose

277
farkas viola - 2014. november 25. 07:27:51

Kedves Bogyi!
A szomorú fájdalom íratta Veled ezt a verset. Igen, akit szeretünk, felöltöztetjük az összes jó tulajdonsággal, amit mi szeretnénk elérni, kapni. Aztán a rózsaszín-köd elmúlik, és ott marad a csupasz valóság. Ez a csalódás és többnyire ebből áll az élet.
Az idő gyógyít, ki kell várni és tovább lépni. Türelem!
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.