Hirth Éva: Jéghegy
Jéghegy

Nem lehet mindenki a
Jéghegy csúcsán.
Nem nézhet ki mindenki,
a kristály palota ablakán.

A sok kis hó buckában
élni éppúgy jó,
csak maradj meg annak,
ami hozzád méltó.

Ha hírnévre törekszel,
csak egy-két dolgod akad,
tudnod kell, hogy hiába nagy
a szíved, ha kicsi az agyad!

Ha csak a szíved hajt, noszogat,
biztos, hogy nem elég,
mert a hó, ha elolvad,
mindenki sárba vész!

A fejedben, ha nincs
elég tudás, és könyörtelenné válsz,
nem maradhatsz ott sokáig, hogy
a hó buckákat irányítsd.

A Jégpalotában a lelked rögtön elhagy,
a szíved csak megfagy,
az eszed nem gyarapszik,
csak az önzőséged növekszik.

Biztos, hogy közéjük akarsz kerülni?
Biztos, hogy érzéketlen akarsz lenni?
Biztos, hogy ez a vágyad?
Megfordulsz te is, hogy mutasd a hátad!?

Oly sokan vannak már
a jéghegyen,
sok embernek, pedig már
hó bucka sem jut idelent.

Ahhoz, hogy valamit is elérj,
azt kell tenned amiben a
legjobb vagy, amihez értsz!
Akkor tán a palotában is sokáig élsz!

A legnagyobb baj az,
ha a palotába belépést kapsz.
Rögtön elfelejted miért mentél,
elfelejted ki az, ki a hó buckákban tovább él.

Hiába mentél ő értük,
már nem érdekel, mi van velük!
Ha már a palotába bejutottál,
miért is felejted el a sok hóbuckát?!

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.