Vali-mami: Otthont keresve
Otthont keresve

Vulkánok tüzét lüktetem szüntelen,
a forró láva lélekdalát.
Egy sosem volt tűzszerelmet,mely égi jelre várt.
O,de nem jött el magányos testem átölelni,
az istenek pajkos démona.
...mert csatát vesztett lelkek hadával,
nem ért a szíved hozzám el soha.
Szerelmes harcmezők vonagló árnyai,
könyörgő fohásszal, messze futottak el.
Bolyongó lelkem otthont keresve,
mégis biztatott,hogy - bízni kell !
De elhaló remények sírba sietve,
mindent feladva gyorsan tűntek el.
4993
Vali-mami - 2014. december 16. 22:46:39

Drága Éva !

Köszönöm gyakran visszatérő figyelmedet !
Kedves,őszinte méltatásod mindig jól esik.
Szavaid a szív hangján szólnak.

Ölellek:Vali m.

4993
Vali-mami - 2014. december 16. 22:41:21

Drága Terikém !

Jól látod....a boldogság forrása mindig jelen volt(voltak)a könnyeket letörölni.
Az életünk nem lehet mindig napsütéses.
Az árnyékból kilépve tudjuk igazán értékelni azt.
Sokat tanultam a küzdésekből,úgy,mint bárki más.
Szinte hálás vagyok az élet "próbajárataira ".
A sors kegye(talán megérdemelten)hogy ma a mosoly és a boldogság a" társam".

Bár a friss gyász most eltakarja a Napot....de a sógorom lelke itt maradt a "kincses dobozunkban"....mert a jóságával,a szeretetével átölelte az egész családot.
Benne él a szívünkben.

Köszönöm Terikém,hogy gyakran felkeresel !
Nagyon jó egészséget kívánok!
Vigyázz Magadra !

Baráti öleléssel:Vali

4991
bogyi - 2014. december 16. 22:23:08

Kedves Vali-mami!
Nagyon szép versedhez szívből gratulálok!
Szeretettel:Éva

4993
Vali-mami - 2014. december 16. 22:21:27

Drága Ica !

Nagyon kedves Tőled,hogy számon tartod személyemet és verseimet.
Valójában ünnep előtt nem illendő könnyező versekkel nyilvánosságra lépni.
....de miután lassan sorakoztatom fel régi verseimet,most ez volt a soros.

Köszönöm az őszinte gratulációdat !

Szeretettel ölellek:Vali m.

4993
Vali-mami - 2014. december 16. 22:14:04

Kedves Barnaby !

Köszönettel fogadtam hozzászólásodat !

Régen írt versem egy felfokozott,könnyező korszakban született.
Sokan megéljük ezt.
Csak nem egyforma reakcióval.
Az elengedés nehéz döntés....de láncot nem rakhatunk a távozni szándékozóra.
Évtizedeket felszámolni sem könnyű.
Ma mégis azt mondom a fájdalom is "gazdagít"....és tanít.
Életünk időóráját nagyon értelmesen és értékesen kell kitölteni,mert az élet törékeny és rövid.
A szeretet gazdagít.... akkor is,ha mi adunk.

Én most ünnep előtt "ezt osztogatom"....Neked is !

Üdvözlettel:Vali m.

498
kovesdiferencne - 2014. december 16. 21:32:05

Kedves Vali
A szívem és lelkem is fáj ahogy a múltra emlékező versedet olvastam.
Küzdöttél ,nem adtad föl....és győztél.
A Családod pótolta az elveszett,megérdemelt szeretetet.
Na,most már a kis unoka is a boldogság forrása.
Gyönyörű az élet!!!
Baráti szeretettel:Teri

3649
Oroszlan08 - 2014. december 16. 17:58:41

Kedves Vali!
Remek sorok:
"De elhaló remények sírba sietve,
mindent feladva gyorsan tűntek el."
Szeretettel gratulálok: Ica

4930
barnaby - 2014. december 16. 12:02:23

Nagyon szép vers, egy reménytelen szerelemről, vágyakozásról.Tetszik a forma, a stílus.Gratulálok, kedves Vali-mami versedhez.Örömmel olvaslak:BSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.