Farkas Viola: Sodródás.

Sodródás

Mint nagy erejű árban, sodor az erő,
Semmit nem válogatva, mindent elsöprő,
Majd oldalra kitolja a kivetendőt,
Kik felemésztették, a saját jövendőt,

E nagyméretű tömeg, egymás hegyén áll,
Ebből élhető útra, senki nem talál,
Sebességgel változnak a felső halmok,
Mint a villám, gördülve, mélyben landolok,

Kivetettként, kényszerből, vagyok bezárva,
Kezem-lában láncokban, erőm levágva,
Az életem így töltöm, tehetetlenül,
Míg a sodródás elvisz, menthetetlenül!

Budapest, 2009. július 18.

Farkas Viola
277
farkas viola - 2009. július 22. 22:42:13

Szia kedves Piit!
Örülök, hogy újra itt vagy, rám találtál, és meg is értesz, még ha egy pillanatra is. A versem az állandóságot tükrözi, ilyen teherrel élek, de miután jó egészséget kaptam hozzá, így még cipekedhetek egy darabig. Kikerülni, se letenni nem lehet! Köszönöm a kedves szavaidat.
Szeretettel: Viola

DRÁGA KENI BARÁTOM!
látom az írásod színén a lelkiállapotodat és aggódom Miattad. Dehogy haragszom! Érzem én azt, hogy nehezedre esik az írás és a sokféle témára való koncentrálás, de csodálom is egyben, hogy képes vagy hozzászólni ilyen hosszan. Egyetértek az utolsó, zárójeles mindattal: /"Takarítsuk el a sodró - gondolatokat és bajainkat !"/
A legjobbakat kívánom sok szeretettel: Viola

277
farkas viola - 2009. július 22. 22:20:20

Kedves Kriszti!
Örülök, hogy itt jársz, de annak NEM, hogy a Te fejedben is hasonló gondolatok járnak. Isten adjon Neked sok erőt, mert Neked még nagy szükséged van rá, de hidd el, meg is kapod, csak vedd észre. Te előtted még NAGY ÚT van és rengeteg tennivaló. Nem kaptam Tőled emilt, különben válaszoltam volna rá, a "sodródás" közben is.
Szeretettel Viola

Kedves Terézke!
Köszönöm, hogy hozzám szólsz és sajnálom, ha bárkiben is rossz hatást váltok ki. Én is úgy vagyok, mint Te, vagy bárki más, kiül az arcomra a lelkiállapotom. Ezért nem szeretek már emberek közé menni. Itthon nem látja senki.
Ha mégis muszáj megjelennem, akkor nagy erőfeszítés árán palástolni tudom a valóságot. Amikor táncolok? Akkor a Mennyben járok, és azt látják rajtam. Hidd el, hogy ez a "sodródás", ez az állandó állapotom, sajnos. Köszönöm a felkérésedet, erre még nem gondoltam, de azt az érzést nehéz lenne leírni, az nem e világi! Az csak látható, de nem mindig.
Szeretettel: Viola

298
keni - 2009. július 22. 14:54:43

Drága jó Violám !


-- Már egészen biztosan haragszol rám, és ha így van, - teljesen jogos....
-- Magánlevelezésben, már nagyon gyenge vagyok...
-- Ha hiszed, ha nem engem is sodor az ár,.... ezer bajjal, de csendre intem magam a jajjal...
-- Amit mégis belőlem látsz, az már csak árnyékom csupán.
-- Nem láthatja senki, de alig vonszolom magam, de kínok kínja közt is tartom itt magam, mégis Köztetek - és félig boldogan...

-- Mit írhatnék ezek-után versedről, csak azt, hogy átérzem és rám is rám ragadt.

-- Mindezen-által, küldöm szerető kézcsókomat !

-- [small](Takarítsuk el a sodró - gondolatokat és bajainkat !)[/small]


-- Szeretettel !
-- - keni - Disappointed

498
kovesdiferencne - 2009. július 21. 17:17:04

Kedves Viola!
Te egy rejtély vagy nekem!
Mitől ragyog az arcod, ha ilyen szomorú gondolatok munkálkodnak a lelkedben?
Az arc a lélek tükre!/Én ezt vallom..nekem sajnos mindjárt kiül az arcomra,ha szomorú hatás ért, vagy bántottak...le sem tudnám tagadni.Talán gyakorolnom
kellene, hogy ne igy legyen?/ Nem jó, ha az ember arca
"nyitott könyv"mindenki számára.
Mindnyájunkat érnek ám ilyen hatások...is..meg olyanok is.
Én ugy védekezem, hogy az ilyen emberrel mérsékelem
a kapcsolattartást.
Amikor olyan csodálatos táncot jársz ..akkor mi van?
Az felvidít? Rengeteg okod van az örömre,szeretünk,
nagyon értékes ember Vagy!
Írjál egy táncos, vidám verset is!
Várom...szeretetemmel Veled vagyok én is.Terézke.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.