Nagy Csaba: Az élet csavargója (2015. január)
Az élet csavargója

…megöregedett a festő
kezében tarja rongyos füzetét
cipője sem a régi
lyukas már olyan rég
üres hasába, elkelne néhány falat
de a dombokat figyelve
most lassan előre halad
emlékek jönnek vele
ceruzahegyén pihennek még
s ha jő az est
megszépül minden emlék
majd dombok arcára ráncokat sóhajt
( családját mért is hagyta el)
s a ceruzahegye,
most életre kel
rajzol erdőt és fákat
színes réteket
egy lánykát, neki kék szemet
míg ballag csendesen
felé siet az est
rongyos cipőjén, botlik a fény
szívében suttog a remény.
3362
zsubanya - 2015. január 18. 13:22:12

Szépséges! szeretettel gratulálok: Zsuzsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.