Hirth Éva: Csoda
Csoda

Egy gyönyörű hely, amit láttam,
Romániában jártam.
Már jó fenn a magasban sétáltam, s
földbe gyökerezett a lábam.

Erdővel benőtt dombok között lépkedtem,
egy kis patak, csordogált csendben.
De amit láttam szemben…
Bele remegtem.

A patak túlsó oldalán megakadt a szemem,
a csodás, zöld növényzeten.
Ami már oly hosszú, nagyra nőtt,
már szinte a patakba költözött.

Szemből nézve, ahogy a víz fele hajolt,
olybá tűnt, mint egy fűzfa sor.
Mielőtt még a patakot súrolta volna, meg állt,
s alatta minden mohává vált.


Néztem, s nem tudtam róla levenni a szemem,
a fantáziám, már szárnyalt is velem.
Mintha egy kucsmát láttam volna,
millió ezüst szállal át horgolva.

A zöldben bizseregve, habozva, a sok kis vízér
folyt cikázva, és ahogy lezuhantak a patakba,
az a látvány, maga volt a csoda.
Hisz olyan volt, mint egy glória!

A szemben lévő sziklán ülve,
egy könnycsepp csillant fel a szemembe,
hát be kell vallanom, vannak még csodák,
hisz maga a tökély, volt ez a gyönyörű táj.

Még sokáig gyönyörködtem volna,
de lassan a nap, elindult nyugovóra.
Már vörös ruháját húzta fel a nap,a felhő,
jelezve, hogy nemsokára az éj eljő.

4991
bogyi - 2015. január 11. 22:26:44

Kedves Botond!
Köszönöm,hogy olvastál,és örülök,hogy tetszett!
(SmileErdély csodálatos!)

5111
mbotiw - 2015. január 11. 20:45:55

Kedves Éva!
Nagyon gyönyörű, megkapó vers, sikerült mosolyt csalnod az arcomra. Különösen érzékenyen érintett, mivel én is Romániában, Erdélyben lakok, s bizony, gyakran látok ilyen szép tájat. Smile
Nagyon köszönöm, hogy olvashattam: Mészáros Botond Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.