Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Horváth Szabolcs: A legőszintébb vallomás
A legőszintébb vallomás

Nem tudom…
Folyton csak;
A falat bámulom;
Sóhajtozom.

Nem tudom…
Elképzelni azt,
Hogy valóban másé légy,
S ne pedig az enyém;
A csillagokra nézek fel,
S szólok, „miért?”
Csak ezt,
Kérdem én.

De úgy hiszem…
Oka van;
Annak, hogy szenvedem;
Mikor leszel már megint újra én velem?

De úgy hiszem…
Van egy hely,
Ahol bennünket végül,
Eggyé írtak;
Tudom már mi a harc,
Amit egyetlen egy,
Szépséges, csodáért,
Vívtak.

Fáj…
A gondolat;
Hogy egy életre;
Bennem maradtál.

Fáj…
Szüntelen,
Hogy egyszer csak örökké,
Az övé leszel;
Én az után is,
Ugyan úgy csodállak,
Bármit is,
Teszel.

Hihetetlen…
Nekem számomra;
A kerek és egész;
Életem.

Hihetetlen…
Eszem tiltani próbálja,
A tilthatatlan,
Magát;
Csak egy valamit tiltja,
Hogy szeresselek,
Ő adta életünk,
Magját.

Gyötrelem…
Amely nyom,
Ölni akar;
S ezért él bennem a félelem.

Gyötrelem…
Töri lelkemet,
Apró pici,
Darabokra;
Még ott van,
Az a favágó,
Aki a tűzi fát,
Hasogatja.

Akarat…
Kitörni kész;
Belőlem mert;
Megszerezni akarlak.

Akarat…
Mert még,
Nem mondtam le,
Rólad;
A legőszintébb,
Vallomásom,
Talán ez,
De megszerezni akarlak.

2013.05.05.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.