B. Mihály Csilla: Kortalan
Kortalan

Kortalan álmok korhadó ágon,
rojtjait tépi a szél,
csend temetőjén lágy, puha szárnyon
izzik a jéghideg tél.

Hótakaróban lépdel az emlék.
tört alak, árva levél…
Jöjj ide, mellém, hűvös az estém,
messzire, még ma, vigyél!

Felkacag, mintha, tudna egy titkot,
szárnyain bús zene szól:
légy, aki voltál, terveid itt, most
kémlelik álmok alól.
3652
zina - 2015. január 13. 10:33:47

Kedves Jankó, örvendek, hogy észrevetted mindezeket!
Olyan olvasóm vagy, akiben még nem csalódtam. Köszönöm.
Smile

4346
Lucifer - 2015. január 13. 09:55:07

A képek, a verselés, a zene és a mondanivaló - mind kiváló értékei a versnek.
Örvendek,hogy olvashattam!

Szeretettel:
kisjankó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.