Jártó Róza: Milyen - ilyen
Milyen - ilyen

Látod, milyen vagyok?
Öreg és fáradt,
mindent elfeledek,
s leeszem ruhámat.

Sokszor elindulok
bele a világba,
s te utánam szaladsz,
nem leintve, kiáltva.

Vannak olyan napok,
Mikor teszek-veszek,
mosok, s száraz ruhát
a padláson hagyok,
fiókban keresem
a rég elveszett kincset,
világosan látom
a nemlétező nincsent’…

Köszönöm most Neked,
hogy fogod a kezem,
s hanyatló csillagom
a földön terelgeted!

2014. november
2135
mami - 2015. január 18. 12:21:11

Kedves Botond!

Én egy abszolutte reál emberke vagyok. Annyira, hogy eszembe se jutott valami lájtosat tanulni még a főiskolán se. Ott is matematikát, fizikát, biológiát, kémiát, meteorológiát meg ilyesmiket tanultam és letten diplomás marketig-pénzügy szakirányon 58 évesen. Így egyértelmű, hogy ami megmagyarázható azt én elfogadom. Az életet is. Nézetem szerint az élet nem spirálban, hanem félkörben jellemezhető. Minden szakasz jól ki is mutatható. Én most az utolsó negyed elején tartok. Persze én is nézhetnék ki úgy, mint aki a félkör közepére tartozik, de csak kinéznék úgy, de nem lennék olyan. Azon meg nyávogni, hogy elszállt az élet felettünk… Ugyan, dehogy szállt. Átéltem mindent és telve vagyok emlékkel, amit most megoszthatok másokkal. A családom jó nagy, mindig valaki ráér, ha valakinek segítség kell, mindig terem annyit a kert, hogy mindenki jól lakjon, ha meg okos valamelyik gyerek ott vannak a pályázatok és irány Nancy lehet ott is megtanulni a szakács-mesterséget állami ösztöndíjjal… Most egy nagyon szerethető világ van. A világért se keseregnék. Most szeretek élni.

Kedves Botond! Köszönet a megértő olvasásért. /mami/

5111
mbotiw - 2015. január 18. 10:00:49

Kedves Róza!

Nagyon szép vers, kellően hosszú, bámulatosan nyílt és lírai, már-már egy csepp patos is megjelenik benne. Az egyetle kritikám az, hogy az utolsó előtti sorral, pontosabban a "hanyatló csillagom" résszel nem igazán értek egyet, mert ez a csillag még fényesen tündököl. Tény, hogy én is szoktam írni saját elmúlásomról (pedig még igazán ráérek), ha viszont ez a sor nem komolyan gondolt, akkor bocsánatot kérek felesleges fecsegésemért, boncolgatásomért. Smile
Gratulálok: Mészáros Botond Smile

2135
mami - 2015. január 18. 08:44:57

Kedves Barátaim!

Ez is az élet része, hogy ide jutunk. Jó érzés, ha van az ember mellett egy szerető társ, aki nem enged minket elveszni. Azt kérdezte valaki, hogy én mért nem írok szerelmes verseket. Írok. Lásd a Hétköznapi boldogságot vagy az Őszi álmodozást vagy épp van még egypár... de az én életemnek ebbe a szakaszában a szerelem mást jelent mint ifjú koromban. YT-n keressétek fel a Dallamokkal ölelt rímek oldalt Ott van az én szerelmes versem... http://youtu.be/W... Most életem ezt a szakaszát élem és igencsak boldog (öregasszony, vénasszony, banya, mamóka, mamika) vagyok. De mert itt vagyok erről tudok írni!

Szeretettel: /mami/

4993
Vali-mami - 2015. január 17. 23:16:16

Drága Róza !

Jól érzékelteted az idő lelassult reflexeit.
....de azért ne feledd el....az ÉSZ még" frissen"dolgozik.
Ez még nem öregkor....csak Naplemente.
S nagyon sok szépséget tartogat....bizonyosság erre a versed is.

Szeretettel:Vali m.

4930
barnaby - 2015. január 17. 22:33:33

Csodálatos vers, az életről, az elmúlásról a mindennapokról, az emberről, aki csetlik-botlik ebben a világban...Gratulálok szeretettel, tisztelettel:BSmile

3649
Oroszlan08 - 2015. január 17. 19:56:32

Drága Rózám!

Nagyon meghatott a versed, oly szépen írod le a folyamatot ahogyan
lassan megöregszünk. (magamra ismertem)
Szeretettel ölellek: Ica



.

3342
rozsaschvalm - 2015. január 17. 08:59:04

Kedves Róza!
Remek a versed.
Szeretettel gratulálok! RózsaSmile

3652
zina - 2015. január 16. 17:31:18

Őszinte, tiszta sorok. Örülök, hogy olvashattalak, kedves Mami.
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.