Hirth Éva: Kín (2015. február)
Kín

Mondd, miért van az,
hogy most is arra
ébredek,hogy a
konyhában a
kávémat készíted.

Mondd, miért látom
oly tisztán arcodat,
hallom hangodat, és az
ablak alatt
a cipőkopogásodat.

Nem bírom már!
Minden percben
látlak, hallak,
bele halok, hogy újra
hozzád simuljak.

Éjjel felriadok,
a párnádon zokogok.
A testem nyirkos,
és hideg,
nem bírom… nem bírom ezt.

Ó uram! Ha őt elvetted,
engem miért hagytál meg?
ha megválthatnám az
életét, bármit is
kérnél, megtenném.

Mondd mit? Én rohanok.
Ha kell, az életemet adom.
Nyújtsd kezed!
a bánat úgyis
elemészti szívemet.

Az életem így kín és gyötrelem.
Nem kérek mást tőled
ezt megígérem, csak egyet
tegyél még meg nekem,
vigyél oda: ahol együtt lehet velem.

4991
bogyi - 2015. február 07. 20:56:11

Kedves barnaby!
Köszönöm,hogy olvastál,igen a fájdalmat jó ,ha az ember kitudja adni magából!Smile

4930
barnaby - 2015. február 07. 20:29:19

A fájdalom súlyos és nehéz gondolatokat szül...jó, hogy kiírtad magadból, talán egy kicsit könnyebb ...gratulálok versedhez, nagyon átérezhetően írtad meg érzéseidet.Szeretettel üdvözöllek:B

4991
bogyi - 2015. február 07. 17:09:07

Köszönöm kedves Zsermen!
Így igaz!

4991
bogyi - 2015. február 03. 12:54:40

Köszönöm kedves Hespera!

4736
Hespera - 2015. február 02. 23:57:53

Kedves Éva!
Gyötrő ez a magány, ez az elhagyatottság, amiről versed szól. A hiány és az Istennel való alkudozás verse, s ahogy a cím mondja: kín.
Együttérzéssel olvastam, s vigasztalódást kívánok, ha aktuális a témád.
Szeretettel:
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.