Alexandra Mészár: Reméltem mindíg
Reméltem mindíg

Reméltem mindíg ...ez szerelem,
A szív mélyében nyíló virág...
Ölelni, csókolni édesen,
Hogy meg áll körülöttem, az egész világ.
Reméltem mindíg... ez más lesz,
S túl él majd mindent ereje,
Gondoltam...vége soha nem lesz,
Végre boldog leszek ő vele.

Virágot hozott, margarétát...
S én elpirultam nagyon.
Átláttam minden szándékát,
Csókot akart a lovagom.
Kapott is százat, kedveset,
Hosszút és egészen kicsit,
Volt, hogy sokáig kéretett,
Míg ki csikart egy apró puszit.

Reméltem mindíg...a csókja,
Örökre ég majd ajkamon,
Sosem gondoltam volna, hogy
Elhagy egy őszi hajnalon.
Szívem szerelmes virága,
Kifakult mint őszi levél,
Reméltem ... szívem boldogsága,
Ha egyszer ki nyílt, örökké él.

De tudom... már biztosra,
Minden álom véget... egyszer...
S amit ujjal írsz a homokba,
Elmossa a dagűlyos tenger.
Remélem most...hogy még várnak,
Ifjú, boldog, csodás napok,
Előttem álmok százai állnak,
És szerelmet...még kaphatok....
4930
barnaby - 2015. február 09. 19:33:17

Csodás vers,örömmel olvastam soraidat.Egy elütés van a versben:"dagályos"Kitűnő rímekkel, szép melankoliával,lendületesen gördülnek emlékeid képei...és a remény az ott van, szebbé varázsolva a befejezést, a jövőt.Gratulálok:BSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.