Hirth Éva: Homokszemek
Homokszemek

Mikor utoljára láttalak,
a homokszemeket számoltad.
A partra hívtál, egy szót se szóltál,
az életem voltál, de elfordultál.

Neked volt hely a szívemben,
kitörtél onnan, s ott maradtam holtan.
Elhagytál!
Még meg sem fordultál.

Az idő kitöröl a szívemből,
nem akarom, hogy más töltse be a helyed,
mert félek, hogy
úgy járok vele is, mint veled.

Talán majd újra tudok bízni,
és valakinek egyszer újra hinni,
de ezt csak az idő oldja meg.
Én senkit nem várok, és nem is keresek.

Az idő már eltelt nekem,
hiába akarsz beszélni velem.
Nem megy ez már nekem,
most én dugom homokba a fejem.

4991
bogyi - 2015. február 14. 22:15:21

Kedves Barnaby!Örülök.hogy olvastál és ,hogy tetszik!
Szeretettel:Éva

4930
barnaby - 2015. február 14. 19:23:25

Szép és szomorú emlékezés, melankolikus hangulattal...tetszett a versed édes-bússága...gratulálok szeretettel:BRose

4991
bogyi - 2015. február 14. 13:09:39

Kedves Zsermen!
Köszönöm,hogy olvastál!
Szeretettel:Éva

4991
bogyi - 2015. február 13. 18:24:37

Drága Vali-mami!
Nagyon köszönöm a figyelmedet,jól esnek a szavaid!
Ölellek:ÉvaSmile

4993
Vali-mami - 2015. február 13. 17:22:14

Drága Évám !

A fájdalom,ha méltósággal éled enyhül kicsit.
Idő kell,míg begyógyul.
Itt több nő tárja ki a lelkét "ruhátlanul",mint férfi.
....de hidd el, a fájdalomnak nincs neme.
Nagyon sok, többre érdemes,elhagyott férfi van,mint gondolnánk.
A hasonlóan sebzett lelkek találkozása nem fikció.
Vannak "csodás utak,amelyek összefutnak".

Őrködj éberen....minden lépteden!....írom egyik versemben.
Úgy találkozz Te is!!!

Ölellek:Vali m.

4991
bogyi - 2015. február 13. 15:53:32

Igazán nagyon köszönöm!
Örülök,hogy tetszett és,hogy olvastál!Smile

524
BogIcu - 2015. február 13. 14:47:53

Kedves Éva!

Ma csupa gyönyörű, csodás verset olvastam a magazinon. Ez a fájdalomból született vers is közéjük tartozik. Akár fiktív, akár igaz, mindenképpen magával sodort.

Gratulálok szeretettel: Icu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.