Jóni Barna: Vértanú
Vértanú

Már haldoklom
Rátok nézek, és hallgatom,
ahogy a keselyük húst remélve
vijjognak, s visszatérnek
szemgödreimbe; úgy tépnek...

Még haldoklom.
Nem könyörgök én néktek,
hogy csontjaim ne törjétek
szegekkel, vasverettel,
mielőtt testemet halálba ölnétek...

Már nem haldoklom.
Könnyű a lelkem, viszik
kisírt szemű angyalok.
Rám szabott jussom itt hagyom,
érted Uram. Már a Tiéd vagyok...
4993
Vali-mami - 2015. február 13. 15:15:07

Oh Barnaby !

Ne szomoríts ilyen gondolatokkal !
A vértanúk sokszor igaztalanul vesznek el....bár elveikhez hűségesek.
A Te "nagyságod" még életért és versekért kiált.
Tegyél nekem ígéretet !
Várom !Wink

Üdvözlettel:Vali m.

524
BogIcu - 2015. február 13. 14:43:24

Kedves Barna!

Fantasztikusan jó vers.
Örülök, hogy a cím is a helyére kerültSmile
Hatalmas gratulációm fogadd szeretettel: Icu

4622
Simon Erzsi - 2015. február 13. 09:48:12

Kedves Barna!
Tegnap olvastam versedet az előző címmel, és a döbbenettől nem tudtam megszólalni.
Most már kicsit megnyugodtam, és így már jobban megértettem a versed lényegét.
Szép napokat kívánok: Erzsi

5072
kosztolanyimara - 2015. február 12. 20:45:23

Jaj Barna!! Megrendítő a vers, nagyon mélyről jött. Gratulálok, de az élethez!
Mária

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.