Bogárné Sárközi Ilona: Vergődés
Vergődés

Ezüst hajamba kapaszkodott
görcsösen a félelem,
hol telet, hol tavaszt hozott,
játszadozott énvelem,
ámuldozva és leverten
tűrnöm kellett élceit,
mert átugrani sose mertem
életemnek léceit.

Ellopták az érzéseim,
nincs múltam, se jelenem,
mindennapok kétségein
vergődnöm kell már nekem,
mintha sorsom vádaskodna:
nem lehetsz te áldozat,
lábujjhegyen ágaskodva
elérheted az álmokat!

Isten tudja miért tettem,
megdorgáltam önmagam,
kihívástól visszaretten,
kinek ily jó dolga van?
Elégedett leszek Uram,
minden gátlást leveszek,
hiszen arra sodort utam,
hol körülvesz a szeretet!

Budapest, 2015. február 11.
795
Tigram - 2015. február 13. 12:08:58

BogIcám.

Ugye mondtam, hogy van még benned, csak írj.
Nagyon szeretem a hangulatát a verseidnek.
Csak gratulálni tudok, várom a többit is.

Ölellek: Tigram.Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.