Tamás Dorottya: lassan élni
lassan élni

lépésről lépésre haladunk a márványon
csillogva nézlek, mint az időtlen oxigén
kellett nekem a légzés


remeg a kezem, mikor meg akarom fogni a párás
levegőt, tükröt, énemet
torkomat égeti a gyömbéres tea és a csókod emléke
ma betakarózom azzal, amit itt hagytál
félelmet teszek a gyertya mellé


hallgatom a sercegést, nézem, miként lehetne
a következő lépés
egymás felé
a szobor, mit építünk
(a közös félelmünk: az élet)
fogom a kezed, fogom a márványt
4138
Dorka_dorothys - 2015. február 23. 09:51:44

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat! Smile
Zsermen, fura, valahogy nekem is az egész olyan lassan olvasós, többszöri levegővételes. Nem tudom, mintha valami megállítana időközben.

4992
kaszapeter - 2015. február 18. 23:10:58

Szia Dorka! Smile

Valóban nagyon magával ragadó vers, rengeteg rejtett és súlyos érzelem jön elő a sorok közül minden olvasásnál.

Üdv,
Peti

4138
Dorka_dorothys - 2015. február 18. 14:15:16

Kedves Rzsike és Tigram!

Köszönöm szépen Smile)

Kedves Belle!
Örülök, hogy tetszett, nekem is az a kedvenc sorom Smile

Kedves barnaby!
Köszönöm szépen a kedves szavakat Smile

4930
barnaby - 2015. február 17. 10:35:26

Súlyos gondolatok,kétségek...remek vers, gratulálok:BRose

795
Tigram - 2015. február 17. 09:03:37

Kedves Dorottya.

Tetszett a versed.
Engem is az a két sor fogott meg, ami Zsikét

Gratulálok: Tigram

4694
Rzsike - 2015. február 17. 08:08:50

"ma betakarózom azzal, amit itt hagytál
félelmet teszek a gyertya mellé"

Szép.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.