Jóni Barna: Zita (az én hősöm, hétköznapi hősök...)
Zita (az én hősöm, hétköznapi hősök...)

Ne sajnálj engem,
nem így születtem,
most, csak figyelj rám
és hallgass meg csendben.
Fáj ez az Élet.
Melletted élek, s érzek,
szeretek, kiáltok, és ordítok.
Viselj el engem akkor is, ha
kínom látni már nem bírod...
Csak beteg vagyok,
Most még nem halott.
Engedd, hogy szeressek,
ugyan úgy szemedbe nevessek,
mint mikor szerelmed vagyok...
Figyelj rám, s hozzám beszélj,
nem megyek még el tőled, ne félj!
Markollak kezemmel-lelkemmel,
vágyom szív-szerelemmel
az éledő reményt...
Gyógyíts hiteddel, szavaddal,
szólíts szíveddel, s marasztalj!
Ne menjek által még a folyón
Velem élnél még e föld-golyón...

Soha nem láttam sírni,
Pedig a fájdalmat nehéz volt kibírni
mindig nevetett, s téged biztatott,
ha rossz pillanatodban hited elhagyott.
"Nem hagylak el, ne csüggedj,ne félj!
Hitem meggyógyít, s társam a Remény."
Szavai között az értelmet kerestem,
Az igazat, a valódit.
Mit érez, mert el kell mennie?
A józan ész, soha nem lódít...
Könnyeit belül elsírta értünk, tudom.
Mi itt maradtunk, Ő végigment az úton...
5140
Korana - 2015. március 03. 00:01:13

A fájdalom általában a legszebb lenyomatot hagyja a papíron... A szeretet pedig a szívekben... Smile

Üdv,
Lenny

3649
Oroszlan08 - 2015. március 02. 14:44:52

Megható versedhez mit is szólhatnék?
HeartRoseHeart

4384
simamama - 2015. március 02. 14:12:07

Kedves Barna!

Nagyon mély érzéseket közvetítesz verseddel. Megható és szívszorító gondolatok.
Szép!

Üdv.

Marika

3652
zina - 2015. február 28. 00:15:13

Heart

4930
barnaby - 2015. február 26. 20:28:19

Nagyon köszönöm Miklós az olvasásod,és hogy itt hagytad kézjegyed-lelked egy darabkájával együtt...baráti üdvözlettel:Barna

3872
M Laurens - 2015. február 26. 19:55:57

"Csak beteg vagyok,
Most még nem halott.
Engedd, hogy szeressek,
ugyan úgy szemedbe nevessek,
mint mikor szerelmed vagyok..."
---
Nagyon mélyről jövő érzelmeket ért el bennem a versed.
Az unokahúgom 24-évesen hunyt el, kaposi szarkómában. Halála napján késő délután, felhívott a füredi szívkórházban, mivel tudta, hogy másnap véget ér a műtétem utáni utókezelés. Vidám hangon mondta, hogy: "Ugye akkor holnap délután benézel hozzám, mert olyan kíváncsi vagyok mit csináltak". Éjfél előtt pár perccel ment el. Azóta is adós vagyok a "holnapi" látogatással.
-
Most nem könnyezem, csak a szemem nedves és a szívem szorít. Nézd el nekem, hogy ilyen hosszú voltam, de bennem ezt az élményt hívtad elő. KÖSZÖNÖM!
/ Miklós /

4622
Simon Erzsi - 2015. február 24. 15:26:10

Kedves Barnaby!
Olvastam szép versedet, sajog a szívem.
Reményteli szép napokat kívánok: Erzsi

4993
Vali-mami - 2015. február 24. 14:48:21

Oh Barni !

Szívszórító a versed.
Micsoda lelki harcot vívsz.
Ez egy kiutat kereső,de a véget ismerő....vagy sejtető kiáltás?
A legszebb az egészben az ígéret.
"-Nem hagylak el,ne csüggedj,ne félj !"
Gyönyörű.... mégis fájdalmas...."lélekdal."

Üdvözöllek(a versért köszönettel):Vali m.

4991
bogyi - 2015. február 24. 13:20:56

Csodás!
Szeretettel:ÉvaSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.