Hirth Éva: Biztos
Biztos

A csend, mely behálózza az életem,
sokszor, nagyon jó nekem.
De van, hogy felemészti a szívem,
van, hogy meg hal a lelkem.

Sokszor, szeretném újra kezdeni,
sokszor, hagynám a lelkemet szárnyalni,
de, nem tudom megtenni,
egyedül, nem megy semmi.

Vitorlát kéne bontanom!
De nincs kapitányom.
Ha a hajó léket kapna,
nincs ki, ki evezzen a partra.

Lehet, hogy kicsit gyáva vagyok.
Nem tudom, miért aggódok?
Mert, ha a hajó léket kap,
legfeljebb kiúszok.

Nem tudom, mire, kire várok?
Itthon ülve, senkit nem találok.
Nem tudom akarom-e?
Nem tudom, hogy felvállaljam-e?

Most, kezdjek el élni?
Most, kezdjek remélni?
Most, mikor már elmúlt az életem,
a vitorlát, elő sem készítem.

Biztos, hogy már nem is tudnám felhúzni,
biztos, hogy nem is tudnék kiúszni.
Biztos, hogy megfulladnék,
segítséget, kitől kérnék? Így oda vesznék.
524
BogIcu - 2015. március 31. 18:05:24

Drága Évám!

Soha nincs késő.Smile Hiszem, hogy egyszer ott áll melletted büszkén a kapitány, aki elnavigál a szerelem tengerénWink

Nagy szeretettel olvastalak, gratulálok: Icu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.