Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Versek útjain
Versek útjain

Saját húsomba hányszor belemartam,
sajognak ma is még a nyílt sebek,
alkotni, s nem rombolni akartam,
fel sem fogtam talán, hogy mit teszek.

Büszkén kaptattam fel a hegytetőre,
szavak vacogtak hűvös ajkamon,
betűket rajzoltam a levegőbe,
felejthetetlen lett e hajnalom.

Ó, ráléptem a járhatatlan útra,
áttörtem képzelt vastag falakon,
sátáni kezek mért kötöttek gúzsba?
homályba veszett árnyék-alakom.

Megrészegülten, egyre szakadatlan,
tintába mártom hegyes tollamat,
de verseimben ugyanaz maradtam,
magányos csillag Hold-sarló alatt!

Budapest, 2015. április 6.
4991
bogyi - 2015. április 07. 12:34:29

Drága Icu!
Nagyon szép alkotás!Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.