Hirth Éva: Mélység
Mélység

A mélység oly titokzatos,
ha sokáig nézek le,
mintha millió szempár
visszanézne.

A sötét mélyből
csak úgy csillognak a szemek,
oda csalják az egész lényemet,
úgy érzem: le kéne vetnem a testemet.

A tengereknél, a tavaknál is így érzem,
jó volna csak menni, menni,
megállni a közepében, és
elmerülni lebegve a mélységben...

A mélységtől rettegek!
mégis odavonzza a tekintetemet,
a félelem, kíváncsivá tesz,
jó volna tudni, miért is érzem ezt?

A sok ember, kiket elragad tenger,
vissza utat keres, de nincs!
Arra sincs idő, hogy
visszaints.

A szakadék szélén, ha állsz, vigyázz!
Oly könnyen alá szállsz!
A millió szempár közé kerülsz,
felnézel a magasba: És némán ülsz....
4622
Simon Erzsi - 2015. április 14. 09:56:54

Kedves Évike! Nagyon szép verset írtál!
Néha, én is bele gondolok.
"Szakadék szélén táncolunk,
Szalmaszálba kapaszkodunk."
Aztán messze elfutunk, és várjuk a csodát!!!
De, így van rendjén. Szép napokat kívánok sok szeretettel: Erzsi

277
farkas viola - 2015. április 14. 08:06:55

Kedves Éva!
Versed elgondolkoztató. A mélység nem csak titokzatos, de félelmetes is. Könnyen beleszédülhet az ember. Rettegni kell mindannyiunknak tőle.
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.