Gősi Anna: Idősödő szeretet.

Idősödő szeretet

Öreg kezével megsimogat a szeretet.
S te nem tudod hogy viszonozzad ezt.
Hisz Ő már annyit tud az életről,
Megért már majd’ mindent a születéstől.

Sírva ébredt fel anyjából,
Érdeklődve fedezte fel a Világot.
Szeme elé tárult egy ismeretlen kép,
Mint később kiderült, ez itt a való élet még.

Küzdött, harcolt s néha megtört,
De újult erővel mindig feltört.
Tette a dolgát, élte az életet,
S tudta hogy a sors neki könyörületes.

Most itt áll előttem, de szavam nincs,
Homlokán az idő nyoma figyelemre int.
Mit mondj neki, s mit ne,
Mert tudnod kell,Ő már nem gyerek.

Bölcsője lassan koporsója,
De emléke elkíséri a túlra.
S akarod hogy emlékezzen rád,
Örök emlékül mindig csak jót mondjál.

Ne bántsd ha szid, vagy ideges,
Te hidd el erről nem tehet.
Figyelj rá nagyon , szépen kérlek,
Mert nekem ő a legnagyobb kincsem .

Örökségül kaptam, de ő nem tárgy,
Édes szülém hagyta egykor rám .
Mondta, hogy vigyázz rá ó fiam!
Akárhogy is lesz , ő a mama.

Az anyád, nekem nagyszülém,
S tudom nélküle én se lennék.
Őrizem világát, szeretem őt,
Ennyit megérdemel a nagyszülő.

2009-08-02

Gősi Anna
230
Torma Zsuzsanna - 2009. augusztus 06. 09:47:25

Kedves Anna!
Én is egyetértek az előttem szólókkal. Szép, emberi érzésekről írsz versedben, s én szimbólumnak gondolom a bevezető sorokat:"Öreg kezével megsimogat a szeretet."
Ezt én úgy értelmezem, mint amikor nagyszülőnk öreg kezével végígsimítja unokája arcát. Ez a sokat megért öreg kéz, ami képes még símogatni, (s nem sajnáltatja magát), az minden elismerést megérdemel.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

524
BogIcu - 2009. augusztus 05. 12:22:59

Kedves Anna!
Versedet "hála" versnek érzem, gyönyörű gondolatokkal. Nem mindegyik versünk sikerül jól - magamon tapasztalom - de hogy szeretettel írtad, ahhoz kétség nem fér.
Gratulálok Icus

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.