Dudás Krisztina: Emberi láncolatú, átélt áradat
Emberi láncolatú, átélt áradat

Szavad visszhangot ver fülembe
A túlvilág elől tetteid védenek
A Halál őrködik szépen feletted
Jegyzi, őrzi sorra az emlékeimet
Értelmet nyer a múltam, lelkem
S a jövőm váj a végtelen egekbe
Száll velem így a figyelő őrangyal
Mágnesként várja ki most a jobbat
Így leszek szerencsés megfontoltabb
Így járnak így élnek az öreg okosak
Úszok az árral az ismeretlennel előre
Egyetemes módon járok a bölccsel
Kacérkodok bátran néha az égiekkel
De írok verset szerényen most neked
Nem várom el mégsem elismerésüket
Papíron van gyermekem szeretetem
Jegyzik munkáim csillagként ott fenn
Melyet tapasztal őriz végig emlékezet
Kezeim közt születik minden kezdet
Nehéz megérni, megélni de meg kell!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.