Balázsi Pál Etel: Én és az idő
Én és az idő

Öreg lett az idő fejem felett,
Áthaladt testemen,
Törölte arcom pírját,
Mély árkokat, vágott bőrömbe
Hajamat lopkodta, átfestette
De ez sem volt elég neki,
Hagyta a szút belém költözni
Hiába próbáltam szabadulni
Hiába a jaj, marok számmal
Színes, drága bogyók
Még több nyavalyát hozók,
Hajtom a mókus kerekét
Nincs megállás, visszatérés.
Ereim csatorna rendszerére
Zsír és cukor máz tapadt
Növelve és édesítve szerveimet
( nem adom senkinek).

Álmaim visszatértek
Válogatni már nem tudom
Mi az igazság – mi az álom
Ezek és sok más egyebek
Kergetik egymást bennem.
Néha fiatalon és bohón
Vagy jajgatva és öregen
Élem tovább életem.

Balázsi-Pál Etel
5162
feketenedr - 2015. június 11. 14:05:49

Kedves Etel!

Bizony az idő múlik, nincs aki ne észlelné. Mégis a pillanatok öröme és a vissza-visszatérő álmaink jó ha felidézik az egyre szépülő múltat, és megcsillan néha a jövő reménysége is. Éljünk inkább fiatalosan és bohón - ahogyan Te is írod - még akkor is ha itt ott sajdul, mert élni érdemes...Heart

Szeretettel: Margó

3313
paltetel - 2015. június 11. 05:29:26

Kedves Viola!

Igen, hiszen minden az ő terméke is.Wink
Köszönöm, hogy olvastál.

Szép, nyugodt napot kívánok Neked!
Öleléssel, szeretettel,
Etel Rose

277
farkas viola - 2015. június 10. 11:23:54

Kedves Etel!
Kitűnő versedben épp, hogy csak érinted finoman az IDŐ múlását.
Szeretettel olvastam. Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.