Tasnádi Rita: Az erdő hallgat
Az erdő hallgat

Az erdő hallgat
nem szól már
szomorúan
odébb áll...

Elhúzódik,szomorú
csak sír magában
nagyon hallgat
s mi övé,csak a bú

Senkije sincs
szomorú
óh,te bú,csak a bú...
Miért vagy ily szomorú?

Elrepül sok kismadár
eltűnik és tovaszáll
ő egyre csak hallgat
nem szól már

Egyedül van magában
hallgatag tó dalában
egy kis hullám szavában
a magánynak sóhajában

Csend és homály fedi őt
bús feje lehajtva
nem beszél,nem szól
sötét lepel borítja

Lassan elalszik
felhő takarja
mindig csak hallgat
szólni sem tudna

Ha tudna sem szólna
ellepi őt sötét búja
ágairól a levelek csak
hullanak le a porba.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.