Bogárné Sárközi Ilona: Az én tündérmesém
Az én tündérmesém

Hétmérföldes csizmámat felhúztam,
mert éppen máson volt a nyúlcipő,
verítékcsepp homlokomra csurran,
de hajt a cél, és fogytán az idő!

Látod kedves, annyira siettem,
hozzád szaladtam árkon-bokron át,
út szélén rablók sem álltak lesben,
elértem végül Óperenciát.

Ugranék egy nagyot, fel az égig!
szemkápráztatón csillog a határ,
a perceket itt boldogságban mérik,
szabad lehetek, nem fékez szabály.

Kastélyodban várj rám délceg herceg,
vagy fehér lovon vágtass már felém,
hová tűntél? vekkeróra berreg,
hogy leszel így szerelmes belém?

Nem lehetünk egymásé mi ketten,
a sürgetésért itt a büntetés,
hánykolódva, csóktalanul fekszem,
Isten Veled, és lélekölelés....

Budapest, 2015. június 20.
2135
mami - 2015. június 23. 13:15:20

Icu!

Jót mosolyogtam igaz soraid olvasása közben. Való igaz, mindenért az a gonosz vekker a hibás....Cool

Szeretettel: (mami)

524
BogIcu - 2015. június 23. 12:34:44

Nagyon szépen köszönöm a látogatást drága ZinaSmile
Öleléseim küldöm: Icu

3652
zina - 2015. június 23. 12:15:47

Tetszett a tündérmeséd!Smile) "A perceket itt boldogságban mérik" - naja, így kéne itt is, az Óperencián innenWink

524
BogIcu - 2015. június 23. 10:00:51

Drága Évám!

Nagyon szépen köszönömSmile
Egy kis mosolyt szerettem volna csalni az arcotokra. Remélem egy picit sikerült.
Szépséges napot kívánok Neked sok szeretettel: IcuHeart

4991
bogyi - 2015. június 23. 08:45:13

Drága Icám!
Egy élmény volt olvasni,nagyon szép sorok,ez a rohadt vekker,már engem is,megfosztott a csóktól!Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.