Torma Zsuzsanna: Maradok veletek. - A Zselicségben születtem én.

MARADOK VELETEK

Vadvirágok bódító illata,
Búzatáblák hullámzó tengere,
Nem hagylak itt benneteket soha,
Szebb világ már nem is kellene.

Szívemhez nőttetek vadvirágok,
Mint anyához édes gyermeke,
Úgy érzem, ha köztetek járok,
Szebb világ már nem is kellene.

Szebb világ már hiába is jönne,
Jó nekem, ha köztetek járok,
Maradok veletek örökre
Búzatáblák, mezei virágok.

Torma Zsuzsanna 1970


A ZSELICSÉGBEN SZÜLETTEM ÉN

A Zselicségben születtem én,
Nem annak lankáin,
Szendi-hegy tetején.
Onnan szép kilátás nyílott
Zsippóra, s a halastóra,
S szemben Olaj-hegy dombja
Magasodott elém.
Látom ma is, ahogy
Az öreg diófaágon
Láncos hintán repülök
Fel, le, előre, s hátra,
S boldog dalolásom
Elhallatszik messze a határba.

A Zselicség egyik
Legszebbik vidéke
Volt szülőhelyem,
Melynek minden kis zugára
Sokszor visszaemlékezem.
Hallom, ahogy az esőcseppek
Kopognak a tetőn,
S épp a pajtában játszadozom,
A tyúktojást a porba töröm és
Belőle sárpogácsa készül.
De ezért megdorgáltak,
Hogy ezt nem szabad,
S anyám a tojásokat
Inkább megsütötte
Mindannyiunk eledeléül.

Kisgyermek koromban
Még „masinálták” a gabonát,
s mi apróbb gyerekek,
még hasznavehetetlenek,
közben a körtefák alatt
játszadoztunk, bukfenceztünk,
még azt sem vettük észre
hogy az ebédhez elérkeztünk.

Mikor már nagyobbacska voltam
Vittek rétre és mezőre,
Hol szénát forgatni,
Hol kötelet tekergetni,
Később lovakat vezetni
A sorok közt, hajlongani
A gyomok közt.
Állatokat megetetni,
A tehenet megfejni,
Mély kútból a vizet „húzni”,
S lassan én is megtanultam,
Hogyan kell ”emberré” lenni.

Nem születtem gazdag házból,
Csak szegény famíliából,
S megpróbáltatások ellenére,
(nem volt mindig családi béke),
S a lehetőségekkel élve
A magam választotta úton
Elindultam, és úgy érzem,
Ha lassan is, célba értem,
S talán, nemhiába éltem!

Torma Zsuzsanna
2007. szeptember vége
230
Torma Zsuzsanna - 2008. június 24. 09:29:48

Kedves Lia!
Az "Emlékeim" c. írásomban nagyon sok jó és rossz emléket idézek fel, s aki azt olvassa, már jobban megismerhet, mint embert.
Üdvözlet és köszönet: Torma Zsuzsanna

230
Torma Zsuzsanna - 2008. június 23. 08:58:16

Igen, kedves Rajnai Gotter Csaba, régies megfogalmazású vers lehet az, amelyik mondjuk 1970-ben íródott, nem is lehetne másképp!
A világgal való megbékélés azonban nem csak a régi verseimben tükröződik vissza, hanem a maiakban is.
Örülök, hogy olvastál!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmileSmileSmile

242
RRCs - 2008. június 19. 09:36:21

Kissé régies megfogalmazású versek, amelyek a világgal való megbékélést tükrözik. Nincs katarzis, de ez nem is mindig fontos.
Üdv: RRCS

230
Torma Zsuzsanna - 2008. június 19. 08:47:59

Így van, kedves Dana és Kondrakati!
Nem kell folyton a halálra gondolni, a rosszban is meg kell találni a jót, és ha nincsenek túl nagy igényei az embernek, kevéssel is beéri, és azzal is boldog tud lenni. A lelki gazdagság pedig minden kincsnél többet ér!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

227
kondrakati - 2008. június 18. 15:30:32

Elégedettség, életszeretet jellemzi verseidet. Így csak egy boldog ember tud írni. Nagyon jó!

122
dana - 2008. június 18. 14:35:08

Verseid bájosak és szívetmelengetőek, árad belőlük a pozitív hangulat. Ere nagy szűkség van. Gratulálok!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.