Hirth Éva: Csillagok
Csillagok

Elengedted a kezemet,
szomorúvá tetted, az életemet.
Még most is, hiányzol nekem!
Még most is, vérzik a szívem!

A felkelő napnak panaszkodom,
hagyom, simogatásával vigasztaljon,
hagyom, melengetni testemet,
hagyom... átölelni lelkemet..

A fák, integetnek nekem,
lágy zenéjük susog a fülemben,
lágy zeneszó, oly andalító,
elmémnek békés, megnyugtató.

A természet, itt maradt nekem,
csak te engedted el, a kezem,
pedig jó volna hozzád bújni!
Öledben lágyan, ringatózni…

A hold, már az égen ragyog,
köszönt minden kis csillagot,
ágyamba kísér, lefektet,
suttogja, én is hiányzom neked.

Az égre nézek, s ámulok,
nevemet kiírták a csillagok..
Sokáig nézem, mily szépen ragyognak!
Szemeim, szép lassan... lecsukódnak...
4991
bogyi - 2015. augusztus 03. 20:10:40

Köszönöm drága Ica!Rose

3649
Oroszlan08 - 2015. augusztus 01. 22:05:25

Tetszett, jól felépített szép versed.Rose
Szeretettel gratulálok Évike!Heart

4991
bogyi - 2015. július 31. 10:41:25

Köszönöm szépen Rzsike!Rose

4991
bogyi - 2015. július 31. 10:40:59

Köszönöm szépen viola!Rose

277
farkas viola - 2015. július 31. 06:39:43

Kedves Éva!
Gyönyörű fájdalmas soraid megértéssel olvastam.
Szeretettel: Viola Rose

4694
Rzsike - 2015. július 30. 22:36:23

Éva szépet írtál.
"
A hold, már az égen ragyog,
köszönt minden kis csillagot,
ágyamba kísér, lefektet,
suttogja, én is hiányzom neked."
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.